Alfa tőzsdés blogja

Az Algortihm Zoo egy blog, ahol veszélyes tőzsdei algoritmusokat nézegethetünk kedvünkre. Ha nem félünk, akár még alkalmazhatjuk is némelyiknek az alapötletét egy-két saját algoritmus összeeszkábálásához. A gondozó azt tanácsolja, hogy óvatosan az állatokkal, mert a seggünkbe harapnak, ha nem vagyunk kellően elővigyázatosak.

Nézzük, hogy egy hónappal ezelőtt hogyan kellett volna a BÉT bluechipjeit besúlyozni, hogy ma egy kisebb vagyonnal legyünk gazdagabbak. A legkevésbé kockázatos portfólió 8.51%-ot hozott volna és a következő összetételű:

Aki szereti a kockázatot és csak harmadjára tudja csak szépen artikulálva kimondani a portfólió diverzifikálás szókapcsolatot, az betolhatta volna majd minden pénzét OTP-be, szórhatott volna a tetejére egy kis T-t (4%), és kapott volna az arcába nem egészen 17%-ot. Egészségére!

A legkiegyensúlyozottabb portfólió, és személyes kedvencem, 11.6%-ot hozott. Alant megtekinthető az elosztás:

Most, hogy tudjuk mit kellett volna cselekedni azt javaslom minden kedves tőzsdésnek itt és a squashklubban, hogy cselekedjen belátása szerint. Személy szerint egy kevés OTP és MOL nem árthat még a döglődő RICHTER helyett. A telkó meg ha minden igaz fizeti az osztalékot. Addig érdemes tartani.

A végére tartogatok egy szép ábrát is, mert színes, és mindenki odavan a színes ábrákért. A piros színnel karikázott kék pontok a hatékony portfóliókat jelölik.

via: elorejelzes.tozsde.hu

Csak annyira hazudtam, amennyire egy jó short poziról szoktak hazudni a squash klubban. Nem shortba van, hanem longba és nem nyerő hanem bukó. Tehát, nem az összes historikus adat tölthető le, hanem egy nap, de ez is igazi csemege az adatturkászoknak, mint jómagam. A cucc innen tölthető le:

http://www.nyxdata.com/Data-Products/NYSE-OpenBook

http://www.nasdaqtrader.com/TraderNews.aspx?id=nva2008-091

Az OpenBookFTP mappában kell keresgélni az érthetőbb adatsorokat, de több csemege is van fent, például a szerverek tcpdump-ja. Hát ki tud ennek ellenállni?! 

A squash klubban hallottam ezt-azt arról, hogy emberek milyen elfajzott módszereket használnak a tőzsdei kereskedéshez, ebből nyújtanék egy kis ízelítőt:

Armandó és Géza a technikai elemzők

Armandó pizzafutár és ráérő idejében technikai elemzéssel foglalkozik. Armandó szerint az árfolyamban minden szükséges információ benne van egy részvényről és az árak trendben mozognak. A technikai elemzésnek a veleje a színes görbék és az árfolyamgrafikonban kialakult alakzatok értelmezése a jövőbeli árfolyammozgás megállapítása végett.

A színes görbék az árfolyamból számíthatók és technikai indikátornak nevezik. Felsorolok párat, amit Armandó említett, de ennél sokkal több van természetesen:

• exponenciális mozgóátlag (EMA)
• egyszerű mozgóátlag (MA)
• mozgóátlagok konvergenciája/divergenciája (MACD)
• relatív erő index (RSI)
• átlagos valós tartomány (ATR)
• változási ráta (ROC)

A színes vonalakon kívül Armandó másik kedvenc területe az árfolyamgrafikonokra történő rajzolás Paintben, dadaista stílusban. Általában hasonló motívumokkal ékesíti ezeket, melyek közül pár a következő nevet viseli: füles csésze, felfordított füles csésze, fej-váll, dupla-alj, ék, zászló stb. Ahol Armandó úgy gondolja, hogy füles csésze van, oda jól berajzol egyet.

Mint látható ez a módszer eléggé szubjektív, hiszen Armandó mellett Géza a kiöregedett boxedző is a technikában utazik, de nem mindig értenek egyet abban, hogy hol van az a csésze, hol a füle és hogy lefele vagy felfele fordul. Ez parázs vitát szokott gerjeszteni.

Hogy ne szomorítsunk el mindenkit a technikai elemzésről itt egy cikk, amely szerint van értelme:

http://www.springerlink.com/content/v132w60428565042/

Itt pedig egy szépen megrajzolt csésze látható:

Megfontolt Tóni a fundamentális elemző

A fundamentális elemző, mint a megfontolt Tóni más módszereket alkalmaz. Ő úgy gondolja, hogy a társaságok pénzügyi mutatói, könyvei, osztaléka alapján árazza be a részvényeket. Tóni szerint az árak nem tükrözik az összes fellelhető információt az adott vállalatról, ezért a saját árazási modellje van. Ha az általa meghatározott árnál olcsóbban tud venni, akkor vesz és addig vár, amíg el nem éri az általa fairnek tartott árat. "Ki kell várni! Warren Buffett is fundás, azt' mennyi lóvéja van már...". Ezt szokta mondogatni az öltözőben, ha megkérdezik tőle, miért tartja még mindig a humetet 90%-os bukóban.

A fundások alapvetően hosszú távra rendezkednek be.

Mindkét módszer alkalmazható fenntartásokkal, a szubjektív tényezők kiküszöbölésével. A legfontosabb úgyis a stop-loss, de erről majd később.

Egy oktatóvideó (angolul) a témában.

Ha szeretnénk tőzsdegurukká válni, legelőször is szerződnünk kell egy tőzsdei befektetési szolgáltatóval vagy más néven brókercéggel (tőzsdecápák között broki). A brókercégnél nyitunk egy alkalmas paraméterekkel rendelkező befektetési számlát, amelyet egy online felületen keresztül érünk el. Reggeltől estig színes grafikonokat nézhetünk, eladási és vételi megbízásokat adhatunk értékpapírokra, indexekre, derivatívákra.

A brókercégnél vezetett számlánk olyan, mint egy bankszámla. Eleinte pénzt fog tartalmazni, egy idő után azonban színes árfolyamgörbék, online fórumok és a fallabda klubban hallott tuti tippek hatására különféle részvényeket fogunk vásárolni. A brókercég által adott internetes felületen keresztül nyomon követhetjük portfóliónk értékének változását, majd kis idő múlva teljes elértéktelenedését. Kellő mértékű árfolyamveszteség után a részvényeinket eladjuk, megfogyatkozott tőkénket kiegészítjük a kosztpénzből és a nyaralásra félretett pénzünkből. Ez a folyamat elég sokszor játszódik le, ha kellőképpen meg vagyunk arról győződve, hogy értünk a tőzsdéhez.

Miért éri meg a brókercégnek, hogy számlát nyitunk náluk? A brókercégek a tranzakciók jellegéből adódó jutalékokat számítanak fel, esetleg számlavezetési díjat, adatszolgáltatási díjat kérnek. Ez a szórakozásunk ára, azért fizetjük, hogy izgalomtól kipirult arccal figyelhessük a színes grafikonokat és mindenkinek elmeséljük, mekkora tőzsdecápák vagyunk.

A brókercég mérhetetlen tudását felhasználva tanácsokkal láthat el minket részvény tranzakciók lebonyolításához. Mivel ők is annyira látják előre a jövőt, mint mi (vagy bekötött szemű majmok ala Burton Malkiel, de erről majd később), ezért nagyjából ugyanannyi az esélye, hogy eltalálják mit kell megvásárolni, mint mi magunk.

Ráadásul, ha nyerünk egy brókercég által ajánlott tranzakción, nem a mi büszkeségünk, viszont ha vesztünk, a pénzt mi bukjuk el, a brókercég csak sajnálkozását fejezheti ki. Itt felmerül a más faszával veri a csalánt effektus: ti. a brokiknak teljesen mindegy, hogy nyerünk-e vagy veszítünk az adott tanácsából eredő tranzakción, őt csak az érdekli, hogy minél több tranzakciót bonyolítsunk és minél több, nagy árrésű fizetős szolgáltatást vegyünk igénybe, mert így biztos profitra tehet szert.

További hátrány, hogy minden vakon követett ajánlat után egyre kevésbé érezhetjük magunkat igazi tőzsdecápának, csökkenő hitelességgel tudunk csak felvágni hódításaink előtt és a fallabda klubban.

Mindezek miatt a brókercégek véleményem szerint semmi másra nem jók, mint hogy olcsón biztosítsák szórakozásunkat, pontosan és gyorsan hajtsák végre a megbízásainkat és információt szolgáltassanak a piacokról, ahol pénzünket elverni szeretnénk.